Hevra Kadisa
HebraWiki-projekt

Hevra Kadisa (arámi: חֶבְרָא קַדִּישָׁא, „szent testvériség” vagy „szent egylet”, lásd továbbá; „temetkezési egylet”), a zsidóság egyik legfontosabb intézménye. Elsődleges funkciója a közösség betegeinek ápolása, halottainak felkészítése a temetésre a zsidó temetkezési hagyományok szerint, valamint a temetők fenntartása. Emellett a közösségek szociális hálójaként is működtek, és alkalmanként a közösség kulturális életében is részt vállalhatnak.

Tartalom

1. Története
2. Az egylet feladatai
3. Az egylet tagsága
4. Az egylet igazgatása
5. Hevra-könyvek
6. Hevra-tárgyak
7. Hevra-épületek
8. Források

Története

Temetkezési egyletekről olvashatunk már a jeruzsálemi Talmud korából, vannak leírások egyesületekről, amelyek a temetéseket végezték.[1] A 14. században német és spanyol terülteken is valószínűsíthetően a közösségen belüli kis csoport voltak, akik a temetési feladatokat elvégezték. A 14. század második felében „sírásók társulataként”(חבורת קברים) említik őket.[2]

A mai értelemben vett Hevrákról csak a 16. századtól beszélhetünk: az első Hevra kadisát 1564-ben alapította Eleazar Askenazi Prágában. Az első takkanot-ot, vagyis egyleti szabályzatot Júda Löw ben Becalél foglalta írásba, ugyanott a 17. században, a szabályzatot az osztrák kormányzat is jóváhagyta.[3] A szabályzatban foglaltak szerint az egylet kötelezettsége a zsidó közösség minden tagjának méltó temetést biztosítani, akár az egylet tagja volt a személy, akár támogatta-e az egyletet, akár nem.

Magyarországon a gyulafehérvári Hevra kadisa 1665-ben, a vágújhelyi 1679-ben, a szegedi egylet pedig 1787-ben alakult meg. [4]

Az egylet feladatai

Minden zsidó közösség vallási kötelezettsége, hogy megalakulását követően megalapítsa a közösség Hevra kadisáját, szent egyletét. A Hevra kadisa elsődleges kötelezettsége a halottak tisztes eltemetése, természetesen a zsidó vallási szabályokat és a tradíciót be- és megtartva, a szertartások elvégzésével, emellett a betegek ápolása és látogatása, a hozzátartozók segítése a gondterhes időszakokban és a szegények segélyezése. A tagok emberbaráti kötelességükből végzik feladataikat az egyleten belül. Magukra vállalják a közösség tagjainak megsegítését, támogatását. Ezen kötelezettségeik csakis a zsidó közösség tagjaira vonatkoznak.[5] Ha egy zsidó halottnak nincsenek hozzátartozói, az egylet teljesen magára vállalja a költségeket.[6]

Az egylet feladatai feloszthatóak verbális és gyakorlati feladatokra. A verbális feladatokat jelentették az imák mondása, a szertartások vezetése stb. A gyakorlati feladatok alatt a holttest szállítását, a felkészítés rituális folyamatát, a sírhely kiásását és magát a temetést értjük, ezeket a feladatokat hagyományosan az újoncok, vagy olykor nem tagsággal rendelkezők végezték.^[7]

Régebben – nagyvárosokban a 19. század második feléig, falvakban a 20. század elejéig – a tagok maguk végezték a temetkezési feladatokat, feleltek a halott felkészítéséért. A temetésig a holttestet nem lehet egyedül hagyni, mindig őrizni kötelező,[8] ezért a tagok maguk őrizték a halottat (férfihez férfit állítanak, nőhöz pedig nőt), a holttestet a vallási előírások szerint szertartásosan megmosdatták és fehér halotti lepelbe (takhrikhin) öltöztették. A gyászházban – vagyis az elhunyt egykori otthonában – elmondták az imákat a holttest felett.[9] A temetést a közösségi rabbija, vagy nem községbeli, de az egylet által feljogosított rabbi vezette le.

A mai gyakorlat ettől a „hagyományosabb” folyamattól különbözik. A halottak felkészítését a temetőben épült halottas házban (szertartási épületben) hivatásos halottmosdatók végzik. A hozzátartozók a Hevra kadisánál megválaszthatják a temetést végző rabbit, a kántort, a sírhelyet, valamint a temetés időpontját és a halotti ruhát is. (A család vagy a közösség kérheti kántor vagy énekkar részvételét a temetésen, de nem kötelező elem). Szükség és igény szerint az egylet gondoskodik a test külföldre szállításáról és kíséréséről is. A zsidó vallási előírásoknak megfelelően a holttestet a halált követő napokban mihamarabb elbúcsúztatják. Az elhunyt végakaratát figyelembe veszik, ha hagyott hátra.

A Hevra gondoskodik a temető fenntartásáról, karbantartásáról, valamint nyilvántartási könyvek, helyrajzok vezetéséről. A sírkövekről a hozzátartozók gondoskodnak, de felállításukat a Hevra hagyja jóvá.

Az egyletek a temetés körüli teendőkön túl is részt vállaltak a közösség életében, karitatív tevékenységet folytatnak. Például a Pesti Hevra Kadisa a 20. században a fővárosi zsidóság egyik legfontosabb intézményévé vált. Birtokukban állt két temető is, az 1874-ben nyílt józsefvárosi Salgótarjáni Utcai Zsidó Temető és az 1893-ban nyílt rákoskeresztúri Kozma utcai izraelita temető.[10] A Pesti Chevra Kadisa kórházat, szegényházat, menedékházat (mai értelemben vett hajléktalan szállót) és idősek otthonát is tartott fenn. Ezek költségeit a zsidó közösség felajánlásaiból, adományaiból fedezték. A Pesti Chevra Kadisa 1952-es szabályzatában az egylet feladatai közé sorolták Budapest területén izraelita temetők létesítését, hatósági szabályok és vallási szokások szerinti igazgatását, gondozását és fenntartását. Továbbá a feladataik közé sorolták a szeretetotthonok létesítését és azok fenntartását szegény időseknek.[11]

Az egylet tagsága

Egy Hevra kadisa tagjának lenni nagy érdem, a közösség iránti elkötelezettséget fejezi ki. Taggá önkéntes jelentkezéssel, de anyagi tehervállalással válhatnak felnőtt zsidó férfiak. A halott felkészítése egy fontos micva, amit nem viszonozható, azaz micva ha-émet (‛igaz jótett/parancsolat’), mivel a tagok ellenszolgáltatás nélkül, elhivatottságból végzik a tevékenységüket.[12] Egyes források szerint a tagság apáról fiúra is szállhat.[13] Az egyletbe való belépés ünnepélyes keretek között zajlik, nevére kiállított oklevéllel hitelesítik a tagságot.

Nők nem válhatnak az egylet tagjaivá, de elláthatnak betegágyi feladatokat, varrhatják a fehér halotti ruhát, illetve segédkezhetnek is a női halott felkészítésében, vagyis a tahara folyamatában.[14]

Az egylet tagsága évente lakomával egybekötött ünnepet tartott. A dátum egyletenként változó: a leggyakoribb dátum ádár hónap hetedik napja, Mózes halálának évfordulója; de tartottak ünnepnapot például kiszlév hónap 15., 20. napján, vagy, mint Pozsonyban, lág báómer napján.[15] 1857-től tudjuk, hogy a szegedi hevra tagjai is ádár hó hetedik napján (zájin ádár) tartották a vezeklésnek és az elhunyt testvérek emlékének tiszteletére.[16]

Az egylet igazgatása

A fent említettek szerint a 16. századtól beszélünk szervezett Hevra kadisáról. A kezdetekben három osztály volt az egyletekben: 1) vezetőség, 2) általános tagság és 3) újoncok.[17] A vezetést két gabbaj látta el, ők feleltek a pénzügyekért és a feladatok elosztásáért, egyben hitközség elöljárói is voltak.[18]

A gyakorlat a 20. század második felétől változott. Ekkortól egy egyletet az elnök igazgatja, akit a hitközségi képviselőtestületi közgyűlés választ a hitközségi tagok közül, kinevezése 5 évig tart.[19] Hivatalból tagja a hitközségi elöljáróságnak. Feladata tanácskozásokat egybehívni és vezetni, az ezekről készült jegyzőkönyveket a hitközségi elöljárók elé tárni, a határozatok végrehajtása. Továbbá az ő felelőssége alá tartoznak a szeretetotthonok (ha van a közösség tulajdonában), a temetők leltára, karbantartása, jegyzőkönyvezése.

Az elnök mellett áll az egyleti elöljáróság, a legfőbb irányító szerv, akiket a hitközségi képviselőtestület választ 5 évre. Hatáskörébe tartozik, hogy intézkedjen a jóváhagyott határozatok végrehajtásáról, vélemény adása. Továbbá, hogy ellenőrizze és irányítsa az egylet birtokába tartozó épületek működését, a felvettek gondozása, a temetők és a temetési feladatokat kiviteleztesse. Előkészíti és ellenőrzi az egylet költségvetését, megállapítja a temetési feladatokkal járó, a sírápolási és egyéb felmerülő díjakat. Az egyleti szabályzatok szerint többletköltségeket fizetethetnek a hozzátartozókkal, például vigaszlakomáért, kántorért, énekkarért, szállításért és egyéb egyéni igényekért.

Hevra-könyvek

Minden Hevra kadisa tartott – és a manapság is tart – nyilvántartó könyvet, héberül pinkasz-t, melyben adminisztrálták a közösséget érintő ügyeket:[20] a tagok belépését (törzslapjaikat), befizetéseit, elhalálozását, az egylet szabályzatát, vagyis a takkanot-ot, továbbá esetleg a temetésekre vonatkozó szabályokat a zsidó hagyomány szövegeiből.[21]

Az Hevra-könyvekben fontos a pénzügyek nyilvántartása:az egylet költségvetése, a be- és kifizetések, adományok, adományozók listája, a tagsági díjak befizetése, bírságok kiszabása, azok befizetése. Az egyleteket a helyi közösségek tartják fenn, főként közösségi felajánlásokból, adományokból és támogatásokból. Bírságot róhattak ki akadályoztatásért vagy ha egy tag elmulasztja tagi kötelességét betartani. Bírságokat szabhatnak ki a tagok egymásra, és nem-tagokra is a szabályzat megsértéséért, a tagok akadályoztatásáért.

A Hevra-könyveket a kor stílusának megfelelve gyakran gazdagon díszíthették, illusztrálták.[22]

Hevra-tárgyak

Adománygyűjtő perselyek

Az elöljárók kötelessége a „perselyezés”, adományok gyűjtése az egylet fenntartására és a szegények segélyezésére. Szokásos ekképpen adományokat gyűjteni az elhunyt családjának.

Sorsoló golyók

A sorsoló golyókon az egylet tagjainak nevei szerepeltek. Amíg a haldokló és halott körüli feladatokat az egylet tagjai maguk látták el, addig a golyók segítségével sorsoltak a tagok közül, például beteglátogatásra, halottőrzésre vagy a halálhír bejelentésére. A mai gyakorlatban a sorsolás már nem szerepel.

Pecsétek/bélyegzők iratok hitelesítéseire, és gazdagon díszített, illusztrált oklevelek, például tagsági oklevelek.

Hevra-épületek

 A Hevra kadisák tulajdonában állhattak a közösség temetői (habár valós tulajdonjoggal nem mindenhol rendelkeztek a történelmük során), a halottasház, kórház, menedékház, szegényház, vakok otthona, idősek otthona is. A Pesti Izraelita Hitközség temetőhelyet és kórház számára épületet is vásárolt 1805-ben.[23]

Pesti Chevra Kadisa Szeretetkórháza 1896-tól a Szabolcs utcában, Menedékháza és Felnőtt Vakok Otthona, 1914-től XIV. kerületben az Amerikai úton állt.[24]

Források

A Budapesti Izraelita Hitközség Chevra Kadisa Osztályának Szabályzata (Budapest, 1952)

Kosofsky, Scott-Martin – Komoróczy, Szonja Ráhel, The Book of Customs (San Francisco: Harper Collins, 2004)

Leitner, Zoltán, Kétszáz esztendő az emberszeretet szolgálatában: az Oradeai Izraelita Szentegylet, Chevra Kadisa 200 éves története (Oradea: Chevra Kadisa, 1931)

Löw, Immánuel – Klein Salamon, A szegedi chevra: 1787-től 1887-ig (Szeged: Engel, 1887)

Rabinowitz, Louis Isaac, „ḤEVRA (Ḥavurah) KADDISHA”, in: Encyclopaedia Judaica, vol. 9 (USA: Macmillan Reference, 2007) col. 81-82.

Reif, Stefan C. – Lehnardt, Andreas – Bar-Levav, Avriel, eds., Death in Jewish Life (Berlin/Boston: De Gruyter, 2014)

Újvári, Péter, szerk., „Gabbaj”, in: Magyar zsidó lexikon (Budapest:Zsidó Lexikon, 1929)

Zsidó temetési hagyományok (link bemásolva: 2019. 12. 09.)

Pesti Izraelita Hitközség(link bemásolva: 2019. 12. 09.)

PESTI CHEVRA KADISA TAGFELVÉTELI ÜLÉSE, 1937 (link bemásolva:2019. 12. 09.)

A MAZSIHISZ Szeretetkórház bemutatása (link bemásolva:2019. 12. 09.)