Felszámolt budapesti zsidó temetők

 Vissza a témalistához

Tartalom 

1. Buda középkori zsidó temetői
2. Óbudai zsidó temetők
   1. Laktanya utca
   2. Pálvölgyi temető
   3. Öregtemető
3. Vízivárosi zsidó temető
4. Váci úti zsidó temető

 1. Buda középkori zsidó temetői

A középkori budai zsidó temető a mai Alagút utca és Pauler utca sarkán helyezkedett el, az egykori városfalon kívül. Feltárására 1894-ben került sor, legrégebbi sírköve (1278) eredeti helyén került elő, a név rajta: R(av) Peszah b(en) r(av) Peter, azaz „Peszah úr, Péter úr fia”. Körülbelül a 15. századig volt használatban, a ma ismert legkésőbbi sírköve 1492-ből való.^[1] A temetőről több középkori és egy újkori írásos emlék maradt fenn; 1713-ban egy III. Károly királynak írt felségfolyamodványban hivatkoztak a temető sírköveire a budai zsidók.^[2]

A török hódoltság ideje alatt feltételezhetően az akkori Judengasse, mai Táncsics utca közelében, a várfalon kívül volt a zsidó temető. Ennek sírköveit később házakba beépítve találták meg, illetve a Mátyás-templom Szent István kápolnájában és a volt Karmelita kolostorban.

2. Óbudai temetők^[3]

     1. Laktanya utca

Északra, a Zichy kastélyon túl és a városon kívül helyezkedett el. A területet 1737-ben vette meg a zsidó közösség a földesúrtól, és kb. az 1870-es évekig használták az itt kialakított temetőt; ide temették az 1831-es kolerajárvány zsidó áldozatait is. Az egykori római város területén helyezkedett el, részben ez is közrejátszhatott a bezárásában. Ma az óbudai lakótelep Duna felőli legdélibb házai állnak az egykori temető területén.

     2. Pálvölgyi temető

Történeti rendben a második zsidó temető Óbudán, hivatalos neve Szépvölgyároki izraelita temető volt. 1831 és 1888 között volt használatban.^[4] Egy 1909-es térképen még fel van tüntetve a Szépvölgyi út bal oldalán. 1938 körül számolták fel végleg. A felszínen még az 1990-es években is lehetett találni építési törmelékben sírkődarabokra emlékeztető kődarabokat.

     3. Öregtemető

Táborhegyi vagy Laborc utcai temetőnek is nevezik. 1888-tól kezdte el használni az óbudai zsidóság, de nem túl sokáig: 1909-ben az állandó talajmozgások miatt bezárták.^[5] Bezárása után az enyészeté lett, néhol beépítették, de javarészt benőtte a környezet. A háromosztatú orthodox szertartási épület az idő múlásával teljesen lepusztult, míg végül 1998-ban felújították és irodaépületté alakították. Részben az egykori zsidó temető területén is helyezkedik el az Óbudai Szabadidőpark.

A Külső Bécsi úti vagy Óbudai izraelita temető 1922-es megnyitása óta mind a mai napig használatban van, bezárásuk és felszámolásuk után ide temették át többek között a vízivárosi és a szépvölgyároki (mátyáshegyi) zsidó temetők halottait. A temető felavatásakor Schreiber Ignác rabbi (1881. január 25. – 1922. augusztus 1.) feltette a kérdést: Ki lesz az első, akit az új temetőbe fognak temetni? Néhány nappal később villamos ütötte el; a sors fintora, hogy ő maga lett az.

 3. Vízivárosi zsidó temető

Mivel az 1700-as évek végére Buda lakosságának szüksége volt már egy új temetőre, ennek helyét a mai Kútvölgyi út – Szilágyi Erzsébet fasor – Virányos út között fekvő, ma főként erdős területen jelölték ki. Az 1785-ben megnyitott keresztény temető mellett kerítették el a Vízivárosi izraelita temetőt, melyet a 18. század végétől kb. 1885-ig használtak, de csak 1930 körül számoltak fel.

 4. Váci úti zsidó temető^[6]

Más néven Aréna úti temető. Elődje, az 1788-tól használt temető nagyjából a mai Ferdinánd-híd és a Nyugati pályaudvar külső vágányainak területén helyezkedett el.^[7] Ezt 1838-ban felszámolták, helyén ma a vágányok és a híd mellett lakóházak és iskola található.

A Váci úti zsidó temetőt 1808-tól a Salgótarjáni utcai zsidó temető 1874-es megnyitásáig használták. 1874-re már több rétegben is betelt, közegészségügyi okokból bezárták. Bár felszámolásáról többször is döntött a főváros, véglegesen csak 1910-ben számolták fel. Az itteni sírokat és halottakat a Kozma utcai izraelita temetőben temették újra.

A kép forrása: Fehér Jolán Antónia: Budapest székesfőváros temetőinek története (Budapest, 1933), p. 82.

Források

Frojimovics Kinga – Komoróczy Géza – Pusztai Viktória – Strbik Andrea, A zsidó Budapest Emlékek, szertartások, történelem, I-II. (Budapest: Városháza, 1995)

Fehér Jolán Antónia, Budapest székesfőváros temetőinek története. Bölcsészdoktori értekezés (Budapest, 1933)

Zolnay László, Buda középkori zsidósága és zsinagógáik (Budapest: Budapest Történeti Múzeum, 1987)

Hivatkozások:

^[1] Zolnay László, 1987.

^[2] Frojimovics Kinga et al., 1995, pp. 14–16.

^[3] Frojimovics Kinga et al., 1995, pp. 86–91.

^[4]Fehér Jolán Antónia, 1933, p. 75.

^[5]]Fehér Jolán Antónia, 1933, p. 73.

^[6] Frojimovics Kinga et al., 1995), pp. 102–103.

^[7]]Fehér Jolán Antónia, 1933, p. 82.

Jogi megjegyzés

Jelen cikk a Creative Commons Nevezd meg! -- Így add tovább! licenc alapján használható fel.
A cikk a Wikipedián történő publikálásra készült a HebraWiki projekt keretében.