Gyász a zsidó vallásban

 Vissza a témalistához

A zsidó vallásban a gyász különböző időszakaszaihoz más-más előírások tartoznak. Két fő részre oszthatjuk a szokásokat: a temetés előtti (aninut) és temetés utáni időszakra (avelut). A temetést követően az első hét nap (süve) a legmélyebb gyászidőszak, majd következik egy egyhónapos (selósim) periódus és a gyászév. A gyászév leteltével, a halál évfordulóján szokás sírkövet emelni. Az előírások értelmezése és végrehajtásának módja az idők alatt változott.

Tartalom
1. Temetés előtti időszak (aninut)
2. Temetés utáni gyászszertartási szokások és rendeletek (avelut)
2.1. Süve / sivá
2.2. Selósim
2.3. Gyászév 

1. Temetés előtti időszak (aninut)

Amíg nincs eltemetve a halott, ami egytől három napig terjedő időszak lehet, a legközelebbi hozzátartozók mély gyászt kötelesek tartani. Nem szabad húst enniük, sem bort inniuk, semmilyen érzéki élvezettel élniük – ide tartozhat bármi, ami a gyászolót boldogsággal töltené el. Fel van mentve a gyászoló a vallási szertartások gyakorlása alól is: nem kell dicsőítő imákat mondania, nem kell áment sem mondania. Ha azonban szombat beleesik a temetés előtti időszakba, akkor csak érzéki élvezetekkel nem élhet a gyászoló, de minden más szombattal kapcsolatos szokást megtarthat, a szombat kimenetele után azonban továbbra sem mondhat a temetésig semmilyen imát.

Újszülött fiú körülmetélését inkább a temetés utánra kell szervezni, ha mégis temetés előtt van, akkor az apát az ima mondásában helyettesíteni kell.

A gyászoló számára ugyanakkor meg van engedve: elhagynia a házat, temetési ügyeket intéznie. Semmit sem szabad a temetés előkészítése elé helyezni, azonban halaszthatatlan munka- / üzleti ügyek elrendezésére egyes rabbik engedélyt adnak.

A ruha megszaggatása (keria) – ma csak kisebb bevágás a ruhába –, a gyász, a fájdalom külső kifejezése különösen azokra nézve előírás, akiknek süvét kellett ülniük. Általában jobb oldalt, ha szülőt gyászol a gyerek, bal oldalt kell a ruhát bevágni. Azonban 30 napnál fiatalabb csecsemőkért nincs keria.

2. Temetés utáni gyászszertartási szokások és rendeletek (avelut)

Az előírások a közeli rokonokra vonatkoznak, ide tartoznak az elhunyt szülei, testvérei, féltestvérei, házastársa, gyerekei. Mostohaszülők, mostohatestvérek és más rokonok számára nem kötelező a gyászszokások megtartása. A temetés után közvetlenül megkezdődő gyászidőszak három szakaszból áll.

2. 1. Süve / sivá: az első időszak, a temetést követő hét nap, gyászhét. A gyászolók nem hagyhatják el a házat süve alatt, nem ülhetnek székre vagy pamlagra, különös tekintettel a halott székére, ezt szabadon kell majd hagyni körülbelül egy évig. De nem kell egész nap ülnie a gyászolóknak, járkálhatnak, állhatnak is. A héten végig a beszakított (bevágott) gyászruhát kell viselni, és a gyászolás helyén (szobában) cipő nélkül kell lenni, csak a szobát elhagyva szabad felhúzni. Ha valaki beteg és ártalmas lehet az egészségére a süve, akkor mellőzhetik a gyászszertartást. A betegek mellett a 12/13 év alatti gyerekekre sem vonatkozik kötelezően ez a gyászszertartás.

A temetés utáni első étkezésre szokás ételt küldeni a gyászolóknak – főtt tojást, zsemlét (kenyért), bort –, hogy ne a sajátjából fogyasszon. Ezt vagy az ismerősök teszik meg, vagy a hitközség temetési ügyekkel foglalkozó szervezete, a hevra kadisa. A gyászolókat otthonukban keresik fel a rokonok, barátok, hogy vigasztalják őket.

A gyászhéten tiltott a hajvágatás, borotválkozás, fürdőzés, nemi élet. Tilos eljárni dolgozni, de ha halaszthatatlan ügyről van szó, amely otthonról is végezhető, akkor azt el lehet intézni. Bizonyos hivatást űző emberek kivételt képeznek ez alól: orvos, tanító, koldus, körülmetélő; és a háziasszony is elvégezheti a házimunkát. Nem lehet eljegyzést, lakodalmat tartani süve alatt, ha azonban nagy anyagi veszteség származna az elhalasztásból, akkor meg lehet tartani az esküvőt, de csak mértékkel szabad örülni.

2. 2. Selósim: a második időszak, a temetéstől számított harminc nap, vagyis a gyászhét időszaka is beleszámít ebbe. Ilyenkor nem szokás szórakozni, zenés helyre menni. Továbbra sem szabad hajat vágni, borotválkozni, új ruhát vásárolni, azt felvenni. Ha a szüleit gyászolja valaki, akkor gyászruhában kell lennie a selósim végéig, lakomán pedig egy évig nem vehet részt. A temetést követően harminc napig nem szokás kimenni a temetőbe a sírhoz, azonban a harmincadik napon igen, és ekkor hagyományos temetői imákat kell mondani.

A harminc napos intervallumba eső szombaton vagy ünnepnapon szomorúságnak nincs helye, meg kell tartani az ünnepet.

2. 3. Gyászév: a harmadik időszak, amelyet csak szülők halála esetén kell tartani. A temetést követő 11 hónapban kaddist mondanak az elhunyt emlékére. A gyászév leteltével szokás sírkövet állítani. 

Felhasznált irodalom

Halász Nátán: A kegyelet forrása (Budapest: Makkabi Kiadó, 2002), pp. 168-186.

Jogi megjegyzés

Jelen cikk a Creative Commons Nevezd meg! -- Így add tovább! licenc alapján használható fel.
A cikk a Wikipedián történő publikálásra készült a HebraWiki projekt keretében.