1088 Budapest, Múzeum krt. 4/F | Tel.: +36 (1) 411-6749 | email: aht@btk.elte.hu
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
A zsidó temetők sírfeliratain megfigyelhető egyfelől az a jól körülhatárolt, szilárd szöveghagyomány, amely a feliratok vázát, alapszerkezetét adja. Ezek az állandóan visszatérő formulák, panelek viszont többé-kevésbé szabadon kombinálhatóak, aktualizálhatóak, variálhatóak olyan praktikus szempontok szerint is, mint például a sírkövek mérete és minősége; de az aktuális közízlés, divat is befolyásolhatja őket. A 18. század sírfeliratai meglehetősen szűkszavúak: az elhunyt nevén és a halál zsinagógai naptár szerinti dátumán kívül csak egy általános formulákból álló rövid jellemzést, illetve az apa vagy férj nevét tüntették fel a sírkövön. A 19. század második harmadától megnő a kövek mérete, a vésés technikái pedig egyre kifinomultabbá válnak; ami lehetővé tette hosszabb szövegek, bibliai idézetek, sőt versek, ún. akrosztichonok megjelenését a sírköveken. A 20. században a feliratok hossza már egyre csökken, a minimális adatközlésre szorítkoznak. A sírfeliratok nyelve a 19. századig kizárólag a héber volt. Az 1700-as évek közepén még egyértelműen élő, biztos nyelvtudásról árulkodnak, a 19. század második felétől azonban egyre gyakoribb nyelvtani hibák árulkodnak e nyelvtudás fokozatos megkopásáról. Nagyjából ezzel párhuzamosan jelenik meg a sírköveken a többségi társadalom nyelve – kezdetben csak a sírkő hátulján, majd annak előlapján, de szigorúan a héber szöveg alatt. A 20. század elejére viszont ez válik hangsúlyosabbá, a héber felirat jellemzően csak alatta kap helyet. A közösségek eltérő módokon és intenzitással ugyan, de igyekeztek szabályozni ezeket a változásokat, amelyek a nyelvhasználat változásáról, illetve az asszimiláció mértékéről árulkodnak.
A férfiak és a nők sírfeliratai között kidolgozottság vagy terjedelem tekintetében számottevő különbség nem fedezhető fel. A szövegek eltérő tartalma viszont az adott közösség értékrendjére enged következtetni: férfiak esetében a tudást, bölcsességet, áldozatos munkát dicsérik („tökéletes volt cselekedeteiben, és Tóra-tudós”); míg a nőknél a jótékonyságot és a kedvességet („kitárta kezét a szegényeknek, és a rászorulóknak is adott kenyeréből”). Mivel a sírkövekre jellemzően állandó fordulatokból álló, panelekből építkező feliratok kerültek, az elhunyt élettörténetéről, egyéni sorsáról keveset lehet megtudni; a családfakutatás számára tehát leginkább csak az anyakönyvi feljegyzésekkel összevetve szolgálhatnak információkkal. Általában csak a legalapvetőbb információkat találhatjuk meg a sírfeliratokban; a származási hely vagy a hátramaradó családtagok neve is csak ritkán tűnik fel. Források Kormos Szilvia, „Miről szólnak a temető kövei?” és „Miről szólnak a feliratok?”, In: Kormos Szilvia – Bányai Viktória, A pilisvörösvári zsidó temető (Budapest: MTA TK Kisebbségkutató Intézet – Magyar Hebraisztikai Társaság, 2016), pp. 25–39. Bányai Viktória: „Derék asszonyok és jámbor férfiak – sírfeliratok filológus szemmel”, Fórum. Társadalomtudományi Szemle, 13. évf. (2011) no. 4, pp. 25–32. Jogi megjegyzésJelen cikk a Creative Commons Nevezd meg! -- Így add tovább! licenc alapján használható fel. |
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||