ELTE Assziriológiai és Hebraisztikai Tanszék

R. Jichak ben Zalman ben Mose Schulhof ha-Lévi / Schulhof Izsák (született Prágában 1645–1648 körül, meghalt u.o. 1733. január 9-én): zsidó tudós, rabbi, aki átélte és később leírta Buda 1686-os ostromát.

Schulhof Izsák Prágában született valamikor 1645 és 1648 között. Apja, Zalman ben Mose szintén rabbi és prágai dajján volt.²Efrájim ha-Kóhén rabbinál tanult, majd feleségül vette annak kisebbik lányát, Esztert. 1666-ban költözött Budára apósával együtt, akinek 1678-as halála után átvette a közösség szellemi vezetését. Buda 1686-os ostroma alatt ő maga és fia³ fogságba estek, feleségét pedig megölték.⁴ Az ostrom másnapján, szeptember 3-án (a zsidó naptár szerint 5446. elul 14-én) Samuel Oppenheimer, a befolyásos bécsi udvari zsidó két megbízottja, Szender (Alexander) Süsskind Tauszk / Taussig, és egy titokzatos, ismeretlen úrnő pénzért és egy korsó borért kiváltotta a fogságból, a váltságdíj összegét pedig Lazarus Hirsch, stomfai zsidó állta.⁵ Megmenekülésének emlékét családja „Schulhof Purim”-ként⁶ ünnepelte meg minden évben. Szabadulása után először Nikolsburgba, majd Prágába ment, ahol újra megnősült. A balszerencse azonban tovább kísérte, egy 1689-ben bekövetkezett tűzvészben mindenét elvesztette.⁷ 1733. január 19-én (5493. tévét 22-én) halt meg Prágában.[1]

Schulhof Izsák magáról az ostromról és családja haláláról héber nyelvű emlékiratában, a Megillat Ofen-ben, és két gyászénekben – Kína (Gyász-ének), Kína gedola al hurbán Oven (Nagy gyász-ének Buda pusztulására) – emlékezik meg. Bár leírásai helyzetéből adódóan nem teljesen elfogulatlanok, kiegészítve más rendelkezésünkre álló forrásokkal, például a győztesek beszámolóival, részletes képet kapunk a budai zsidók helyzetéről a török uralom utolsó két évtizedében és közvetlenül Buda ostroma után. Műveinek külön értéket ad, hogy a magyar történelem egy sokat tárgyalt és ünnepelt szakaszát egy merően más aspektusból, a zsidó kisebbség szemszögéből is megismerhetjük.

Schulhof Izsák két verses gyászéneket írt Buda 1686-os ostromáról. Ezek közül a Gyász-ének (Kína) elsősorban életrajzi adatokat és a költő családjának személyes tragédiáját tárja az olvasók elé, általános történelmi adatokat azonban nem tartalmaz. A műhez fűzött jegyzetben⁹ megindokolja, hogy fia emlékére írta azon célból, hogy halála évfordulóján minden évben elmondhassa, és bocsánatot nyerjen bűneiért.^10[2]

Nagy-gyászének Buda pusztulására (Kína gedola al hurbán Oven)¹¹

Ellentétben a Gyász-ének-kel, ez a költemény sok érdekes történelmi és kultúrtörténeti adatot tartalmaz, amelyek kiegészítik hasonló témájú harmadik művét, a Megillat Ofen-t. A művel szerves egységet alkot a koraújkori héber siratóműfaj hagyománya szerinti terjedelmes bevezetés és kommentár, amely a bonyolult szimbolikát magyarázza, és rejtett adatokat tár az olvasó szeme elé, így feltétlenül szükséges az értő olvasáshoz. A vers a cento- költészet¹² mintájára szinte végig néhány szavas bibliai idézetekből épül fel, főleg a Siralmak könyvéből¹³ és a Zsoltárokból merítve. Alfabetikus vers: az 1-22. versszakig a versfők a héber ábécé betűit adják ki, ezenkívül az 1-7. versszakig el van benne rejtve a szerző aláírására („Én, Jichak, tanítónk, R. Zalman úr fia, ha-Lévi.”) és a város nevére való utalás is („Bőrünk, mint a kemence,¹⁴ megfeketedett.”). A számmisztika¹⁵ segítségével is el van benne rejtve több információ, mint például a szerző beceneve, az évszám és a város neve. A versből és a hozzá fűzött kommentárból megtudhatjuk továbbá azt is, hogy Budának abban az időben (minimum)¹⁶ két zsidó közössége is volt: egy szefárd és egy askenáz rítusú. Heti rendszerességgel három különböző, egész éjjen át tartó tanulókör működött (hétfőn, szerdán és csütörtökön), és a közösség rendszeresen pénzzel támogatta a szentföldi szegényeket tanulmányaikban, sőt, az 1683-ban Bécs alatt ejtett zsidó foglyokért is 2000 tallér váltságdíjat fizettek. A fentiekből látszik, hogy a viszonylag nagy létszámú budai zsidók milyen élénk közösségi életet éltek.

A harmadik, könyvnyi terjedelmű prózai művét, a Budai Króniká-t, valószínűleg a Nagy Gyász-ének után írta.¹⁸ A héber „megillá” szó ’tekercs’-et jelent, ez lehet utalás egyrészt a bibliai Eszter könyvére¹⁹ (Megillat Eszter), másrészt a bibliai Siralmakra²⁰ is (Megillat Ékha), mivel mindkét bibliai könyv önálló tekercs formájában maradt ránk. Schulhof Izsák ebben a művében egy erősen idealizált képet fest a 17. századi török uralomról, és bár végtelen tisztelettel ír a Habsburg császárról (lásd az állandóan visszatérő áldásformulát), Buda visszavétele számára a lehető legnagyobb tragédia volt. Művét mindjárt az elején azzal kezdi, hogy valóságos tejjel-mézzel folyó Kánaánként mutatja a 17. századi török Budát, ahol teljes a béke, minden nagyon olcsó és könnyen beszerezhető. Az akkori élet árnyoldalai, melyek a már hanyatlásnak induló török uralom alatt bőven voltak, egyáltalán nem jelennek meg. Ennek oka az, hogy a török uralom alatt valóban viszonylag jó sorsa volt a zsidó közösségeknek. Bár egyéb korlátozások mellett többek között a nem-muszlimokra vonatkozó különadó rájuk is vonatkozott, olyan szintű megkülönböztetés, mint sok keresztény uralmú országban, ahol számos megaláztatás mellett a zsidóüldözés is igen gyakori volt abban a korban, nem volt jellemző.²¹ Ennek az idillnek Schulhof szerint egyértelműen gr. Thököly Imre vetett véget, akinek féktelen pusztítása lobbantotta fel a császár haragját, és indította arra, hogy háborúba szálljon a törökkel. Részletesen ír nemcsak az 1686-os ostromról, hanem az azt megelőző 1683-as és 1684-es háborúról, és az akkor még sikertelen budai ostromról is, amely azonban az 1686. június 18-ától szeptember 2-áig tartó ostrom sikerével zárult. Leírásából kiderül, hogy két téves riadó után csak kevés török védő volt az állásokban, és a harmadik riadónak már nem akartak hinni. Schulhof családjával együtt a zsinagógában tartózkodott az ostrom idején. Részletesen és megrendítően írja le, hogyan szakadt el az általános zűrzavarban családjától, és hogy maga miként menekült meg szinte csodával határos módon.[3]

Gyász-ének (Kína) in: Shlomo J. Spitzer – Komoróczy Géza,Héber kútforrások Magyarország és a magyarországi zsidóság történetéhez a kezdetektől 1686-ig (Budapest: MTA Judaisztikai Kutatócsoport – Osiris Kiadó, 2003.), pp. 829–830. (magyar fordítás: Dr. Komoróczy Szonja Ráhel)

Nagy-gyászének Buda pusztulásáért (Kína gedola al hurbán Oven) in: Shlomo J. Spitzer – Komoróczy Géza,Héber kútforrások Magyarország és a magyarországi zsidóság történetéhez a kezdetektől 1686-ig (Budapest: MTA Judaisztikai Kutatócsoport – Osiris Kiadó, 2003.), pp. 831–851. (magyar fordítás: Dr. Komoróczy Szonja Ráhel)

Schulhof Izsák,Budai Krónika, 1686 (Helikon Kiadó, 1979.) (magyar fordítás: Jólesz László), pp. 5–55.

Shlomo J. Spitzer – Komoróczy Géza,Héber kútforrások Magyarország és a magyarországi zsidóság történetéhez a kezdetektől 1686-ig (Budapest: MTA Judaisztikai Kutatócsoport – Osiris Kiadó, 2003.), pp. 827, 846–847.

Szakály Ferenc,Aki a török Budát elsiratta (Schulhof Izsák emlékirata), in: Schulhof Izsák,Budai Krónika (Helikon Kiadó, 1979.), pp. 59–86.

Komoróczy Géza,A zsidók története Magyarországon, vol. 1 (Pozsony: Kalligram Kiadó, 2012), pp. 536, 545–555, 558–560.

Baruch Yaron, „Schulhof, Isaac”, in: Encyclopaedia Judaica, XIV. (Jerusalem: Keter Publ., 1972), coll. 1004–1005.

¹Shlomo J. Spitzer – Komoróczy Géza,Héber kútforrások Magyarország és a magyarországi zsidóság történetéhez a kezdetektől 1686-ig (Budapest: MTA Judaisztikai Kutatócsoport – Osiris Kiadó, 2003), p. 827.

2Rabbinikus bíróság tagja.

³ Győrbe került gyűjtőtáborba, ahol három hónapos fogság után meghalt, ott is temették el a helyi zsidók.

⁴ A túlélők 72 holttestet tudtak azonosítani, köztük Eszterét - a wormsi Memorbukh őrzi emléküket.

⁵ Komoróczy Géza,A zsidók története Magyarországon, vol. 1 (Pozsony: Kalligram Kiadó, 2012), p. 560.

⁶ Purim egy emléknap a zsidó nép egy csodás megmenekülésére, a történet részleteiben a bibliai Eszter könyvében olvasható. Lásd: http://www.jewishencyclopedia.com/articles/13324-schulhof-isaac-ben-zalman-ben-moses

⁷ Szakály Ferenc,Aki a török Budát elsiratta (Schulhof Izsák emlékirata), in: Schulhof Izsák,Budai Krónika (Helikon Kiadó, 1979), p. 66.

⁸ Szakály Ferenc, Aki a török Budát elsiratta, pp. 59–86.

⁹ Shlomo J. Spitzer – Komoróczy Géza,Héber kútforrások, p. 829–830.

10Mindhárom művében hangsúlyozza, hogy a tragédia, ami a budai zsidóságot érte, személyes bűneik miatt következett be.

¹¹ Shlomo J. Spitzer – Komoróczy Géza,Héber kútforrások, pp. 831–851.

¹² http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/019/pc001921.html

¹³Nyilvánvalóan nem véletlen a párhuzam, mivel a Siralmak könyvében a szerző Jeruzsálem és a Szentély pusztulását siratja, könyörögve Istenhez a nép bűneinek megbocsájtásáért.

¹⁴ A héber „tanúr” szó ’kemencé’-t jelent, ahogyan németül/jiddisül a régies Ofen/Oven is.

¹⁵A római számokhoz hasonlóan a héber betűk is egyszerre jelölhetnek számokat és betűket, így minden szó betűinek az összege megad egy értéket. Az ezzel való „játékot” nevezzük számmisztikának, aminek a zsidó hagyományban olykor komoly jelentősége lehet.

¹⁶Szakály Ferenc,Aki a török Budát elsiratta, p. 81. – Itt olvashatjuk, hogy feltételeznek egy harmadik, szír rítusú közösséget is, külön zsinagógával.

¹⁷Schulhof Izsák,Budai Krónika (Helikon Kiadó, 1979.), pp. 5–55.

¹⁸Shlomo J. Spitzer – Komoróczy Géza,Héber kútforrások, pp. 827.

¹⁹ Utalás lehet a felesége nevére.

²⁰ Lásd lábjegyzet 11-es pontja.

²¹ Szakály Ferenc,Aki a török Budát elsiratta, pp 73–76.

Jogi megjegyzés

Jelen cikk a Creative Commons Nevezd meg! -- Így add tovább! licenc alapján használható fel.
A cikk a Wikipedián történő publikálásra készült a HebraWiki projekt keretében.

Vissza a témalistához