Kunitzer Mózes

Szerző:	Andics Milán
Korrektor:	Bányai Viktória
Utolsó módosítás:	2014. május 13.
Projekt státus:	✓ Korrektúrázva
Wikipedia oldal:

 Vissza a témalistához

Kunitzer Mózes ben Menahem (született Óbudán 1774-ben, meghalt 1837. február 2-án): magyar rabbi, talmudtudós, író, a zsidó felvilágosodás egyik nagy alakja Magyarországon.

Származása, tanulmányai

Kunitzer Mózes 1774-ben (zsidó naptár szerint 5534.) született Óbudán, egy szegény zsidó családban. Tanulmányait a hagyományos zsidó iskoláztatás keretei között kezdte, 10–13 éves kora között, a bar-micva avatásáig Wolf Boskowits rabbi iskoláját látogatta. 1788-ban két forinttal utazott talmudi tanulmányok végett Ezékiel Landau rabbi jesivájába, Prágába, ahol a híres maszkil, Baruch Jeitteles segítette tanulmányaiban, ezenkívül rendelkezésére bocsátotta hatalmas könyvtárát is, ahol minden szabad percét a Biblia és a rabbinikus kommentárok tanulmányozására fordította.[1] 1792-től a breslaui egyetem hallgatója lett, ahol szekuláris tárgyakat és nyelveket tanult.

Későbbi életpályája

Fiatalkori pártfogója, Jeitteles - bár korábban tanítványa volt -, nem követte Landau rabbi konzervatív hozzáállását, helyette a híres filozófus, Moses Mendelsohn követője lett.[2] Ez vélhetően komoly hatással volt az ifjú Kunitzer Mózes későbbi újító szellemiségű életútjára is, amellyel sok orthodox kortársa rosszallását vívta ki maga ellen. Istenfélő életvitele és a Talmudban való kivételes jártassága azonban megvédte a komolyabb támadásoktól, nem úgy, mint például kortársát és barátját, Chorin Áron aradi rabbit.[3] 1796-ra híre visszajutott szülővárosáig, Óbudáig, így a gazdag Kohn Salamon hazahozatta férjül a lányának, és maga mellé vette kereskedelmi vállalkozásába. Kunitzer később önállósodott, és húsz éven át volt kereskedő, több fontos munkáját is ezekben az években írta. Üzlete 1817-ben válságos helyzetbe került, majd 1828-ban csődbe is ment. Innentől fogva párhuzamosan tölti be Budán a rabbi-pozíciót, Pesten pedig tag a rabbinikus bíróságban, egészen 1837. február 2-ai (5597. svát 27.) váratlan haláláig.[4]

Munkásságának jelentősége

Kunitzer Mózes irodalmi munkásságának elsődleges jelentősége, hogy új, kora számára szokatlan szempontból közelíti meg a rabbinikus irodalmat. Isaac Marcus Jost (1793–1860) történész így jellemzi munkásságát, különös tekintettel az 1815-ben megjelent Ben Johai című fő művére:

„Talmudi vitákat már korábban is folyton-folyvást jelentettek meg, ezek azonban nem voltak hatással az utókorra. Azonban ezen a területen is megjelent egy széles körben művelt gondolkodó, aki nem elégedett meg csupán annyival, hogy magába szívja a talmudi masszát, és oknyomozást folytasson, hanem azt tette feladatává, hogy a talmudi világ szellemiségének egyes kitűnőségeit közelebbről vizsgálja, és hihetetlen tanultságával feltárja.” [5]

Maga a mű talmudi tradíciókat és a híres tannaitának, Simeon bar Johainak tulajdonított mondásokat elemzi. Kunitzer a Zóhár eredetisége és Simeon bar Johai szerzősége mellett érvel, a reform zsidóság körében is elismert Jakov Emden vitairatát (Mitpahat szefarim, 1768) cáfolva, ezzel nem kis megrökönyödést okozva sok felvilágosult kortársának.[6] A kor mindazonáltal azonnal elismerte művét a héber irodalom klasszikusaként, Jost szerint pedig a Ben Johai komoly hatással volt a nem sokkal később kialakuló talmudkritikai iskolára.Hasonló módszert alkalmazott a Bet Rabbi előszavaként megjelentetett életrajzban is, összegyűjtve és rendszerezve a Talmud Jehuda ha-naszira vonatkozó apró életrajzi adatait.

Ezzel szemben a kifejezetten reform szellemiségű responzuma, amely 1818-ban jelent meg a Nogah ha-Cedek (Az igazság ragyogása) gyűjteményben, orthodox körökben kavart nagy vihart, mivel támogatta a liturgia megreformálását. Engedélyezte többek között a hagyományos askenáz kiejtés helyett a szefárdot és a zsinagógában az orgona használatát.[7] Két évvel később megjelent Szefer ha-mecaref című responzumgyűjteményének első kötetében pedig támogatta a német hangzású vezetéknevek felvételét, a hagyományos öltözet elhagyását és a rituális körülmetélés képzett orvosokkal való végeztetését.[8]

Megjelentetett munkái

1. Ha-moszot ha-gedolot. Breslau, 1794. (A Talmud homályos helyeinek magyarázata.)
2.    Ha-ojen. Bécs, 1796. (Kommentár Jedadja Penini (Bedersi, c.1270–1340) Behinat olam című művéhez, valamint rövid misnai és talmudi szövegmagyarázatok.)
3. Bet Rabbi. Bécs, 1805. (Hat felvonásos dráma Jehuda ha-nasziról. A darab érdekessége, hogy ez a legelső héber nyelvű színmű, amelyet magyarországi zsidó szerző írt. Előszavában életrajzi összefoglaló.)
4. Ben Johai. Bécs, 1815.[9]
   
5. Szefer ha-mecaref I. Bécs, 1820. (Responzumgyűjtemény)[10]
   
6. Szefer ha-mecaref II. Prága, 1857.[11]
   

Kézirati műve: Homiliák, 3 vaskos kötet (Prédikációk)[12]

Felhasznált irodalom:

Komoróczy Géza, A zsidók története Magyarországon, vol. 1 (Pozsony, Kalligram Kiadó, 2012), pp. 931–933.

Seltmann Rezső dr., „Kunitzer Moses ben Menachem”, in: Zsidó Lexikon (Budapest, 1929), pp. 517–518.

Reich, Ignaz, „Kunizer Moses”, in: Beth-El: Ehrentempel verdienter ungarischer Israeliten, vol. 1 (Pest, 1856), pp. 169–176.

Külső hivatkozások:

„Kunitzer, Moses ben Menahem” in: http://www.jewishencyclopedia.com/articles/9551-kunitzer-moses-ben-menahem (hozzáférés: 2014.03.18.)

Turán Tamás, „Kunitz, Mosheh” in: YIVO Encyclopedia of Jews in Eastern Europe (2010) http://www.yivoencyclopedia.org/article.aspx/Kunitz_Mosheh(hozzáférés: 2014.03.18.)

Egyéb szakirodalom:

Fahn, Reuven, „Ha-Rav Mosheh Kunits”, Reshumot 4 (1926), pp. 245–280.

Samet, Mosheh, „Ha-shinuyim be-sidre bet-ha-keneset: Emdat ha-rabbanim ke-neged ha-mehadshim ha-reformim”, Asufot 5 (1991), pp. 345–404.