Gát (bibliai város)

Szerző:	Kulifai Sára
Korrektor:	Marossy Attila
Utolsó módosítás:	2014. május 12.
Projekt státus:	✓ Ellenőrzött lap
Wikipedia oldal:

  Vissza a témalistához

Gát vagy Get (héber:  (Gat) גַּת‎,’szőlőprés’; latin: Get;akkád: Gimtu, Ginti): az öt fő filiszteus város (Gáza, Askelón, Asdód, Ekron és Gát) egyike, neve gyakran szerepel a "filiszteusok Gátja"- (גַת־פְּלִשְׁתּ֗ים, Gat-P^elištîm-) összetételben. Északnyugat-Palesztinában, Ekrontól délre feküdt, minden testvérvárosánál közelebb Júdához. Általában Tell-es-Safi dombjával azonosítják. A Héber Bibliában mintegy negyvenszer jelenik meg, emellett ugariti szövegek, és az El-Amarna-levelek is említést tesznek róla[1].

Tartalom

1. Elhelyezkedése
2. Története
     2.  1 Bronzkor
     2.  2 Vaskor
     2.  3 Keresztes hadjáratoktól napjainkig
3. Azonosítási folyamat
4. Bibliai vonatkozásai

Elhelyezkedése

Gát, Tell es-Safi vagy Tel Cafit (arab: تل الصافي‎, (Tall aṣ–Ṣāfī); héber: צפית תל ‎, (Tel Cafit)) az ősi Gáttal azonosított lelőhely, amely Közép-Izraelben fekszik, körülbelül félúton Jeruzsálem és Askelon városa között, Izrael déli partvidéke és a Júdeai dombság között.

GPS koordináták:  31.700⁰N 34.847⁰E

Azonosítási folyamat

Már a 19. században felmerült több kutató (Anson Rainey, J. R. Porter) részéről,[2] hogy Gát városa esetleg azonos lehet Tell es-Safi dombjával, azonban nem ez volt az egyetlen javaslat. Az 1920-as években a neves archeológus, W. F. Albright – a régészeti bizonyítékok hiányosságára hivatkozva – megkérdőjelezte az addigi álláspontot, és az Izrael déli partjánál található Tel Areinit tartotta valószínűbbnek. Az Albright által feltételezett helyszínen azonban nem találtak közép-bronzkori maradványokat, így Albright hipotézise bizonyíték híján maradt. Harmadik lehetséges területként Tell en-Nejile (Tel Nagila) vetődött fel, majd a Negev-sivatag északi részén elhelyezkedő Tel Sera. Miután egyik területen sem találtak elegendő bizonyítékot az elméletek alátámasztásához, Ras Abu Hameid falu és a nyugat-negev-sivatagi Tel Haror került előtérbe, ám a vita a mai napig sem zárult le teljesen. Az eddigi régészeti leletek arra utalnak, hogy a régi filiszteus Gát mai legvalószínűbb megfelelője az Anson Rainey által eredetileg javasolt Tell es-Safi lehet. A területen az első ásatások 1899-ben kezdődtek két brit archeológus, F. J. Bliss és R. A. S. Macalister közreműködésével, azonban a széleskörű feltárások 1996-ig várattak magukra. Ekkor hosszadalmas régészeti feltárási munka indult Aren Maeir (Bar Ilan University, Izrael) vezetésével, mely napjainkban is tart.

Története

Az első település nyomai a kalkolitikus korból (i.e. 5000) kerültek elő, és minden jel arra mutat, hogy a terület egészen az 1948-as Arab-Izraeli háborúig lakott volt.[3]

Bronzkor

A régészeti leletek alapján Gát már a Bronzkorban nagy kiterjedésű lakott terület volt, olyan más dél-kánaáni lakott területekhez hasonló, mint például a közeli Tel Jarmut.

Ebből az időszakból számos lelet került elő a Tell-es-Safi dombon. A környéken sírokat és háztartási eszközöket találtak. Egy erődítmény romjai is előkerültek a "tell" tetején, egy kőfalat, egy tornyot és egy döngölt földsáncot is beleértve.

A késő bronzkori maradványok jelentősebbek. Ebből a korszakból egy nagy középület romjai, és kultuszi tárgyak, közöttük egyiptomi kultuszra utaló leletek is előkerültek.[4] Minden jel arra utal, hogy a várost a késő bronzkor végén pusztították el, legnagyobb valószínűséggel az abban az időben a területre érkező filiszteusok.

Vaskor

A vaskorban jelentős filiszteus területté válik, ”a filiszteusok Gátjává”, a filiszteus ”pentapolisz” részévé. Már a korai filiszteus kultúrára (i. e. 1175 körül), majd annak későbbi fejlődési szakaszaira utaló leletek is előkerültek a helyszínen, melyek alapján rekonstruálható a tengeri népek által magukkal hozott égei kultúra és a helyi kánaánita kultúra átmenete (akulturalizáció vagy kreolizáció).[5] Különösen gazdag leletek kerültek elő az i. e. 10-9. századból, melyek más filiszteus leleteknél teljesebb képet nyújtanak a Dávid és Salamon korabeli filiszteus anyagi kultúráról. A tel cafiti ásatásoknál egy filiszteus templom romjait, és egy, a bibliai időkre datálható hatalmas földrengésre utaló jeleket is találtak a régészek.[6] Ez a lelet egybecseng Dágon templomának Sámson általi ledöntésének történetével (Bírák 16:29, 30). Más leletek arra utalnak, hogy Gátot, az első kánaáni filiszteus települést az arám-damaszkuszi király, Hazáel pusztíthatta el i. e. 830 körül.

A leletek arra utalnak, hogy az i. e. 9. században a város nagyméretű pusztítás áldozata lehetetett. A datálás alapján a rombolás összefüggésben lehetett Gát Hazáel király általi elfoglalásával.[7] Mindezeket az ásatások során talált ostromrendszer maradványai is alátámasztják[8]. Egy másik lehetőségként felvetődik, hogy talán nem Hazáel, hanem Uzziás király ostroma okozhatta a pusztítást, amennyiben közelebbről megfigyeljük az ostromnál használt korabeli technológiát, és összevetjük a bibliai leírásokkal (2Krónika 26:6).

Szintén az i. e 9. századból értékes feliratok kerültek elő, két nem-sémi, inkább indoeurópai eredetű névvel, proto-kánaáni levelekből. Az "ALVT" (אלות) és a "VLT" (ולת) formailag Góliát (גלית) nevére hasonlítanak, a híres filiszteus harcoséra, akit a bibliai szöveg gáti származásúként ír le. Az osztrakonok [9] alapján feltételezhető, hogy abban a korban elterjedt volt e két név használata Filiszteában, továbbá ez a legkorábbi bizonyíték a filiszteus alfabetikus írásrendszerre a filiszteus kultúrában.

Keresztesek korától napjainkig

Hazáel ostromát követően Gát elvesztette kiemelkedő szerepét a térségben, s bár a későbbi időszakokban is lakott volt, soha nem nyerte vissza központi szerepét. Az első keresztes hadjáratot követően egy kis erőd, a „Blanche Garde” épült ide, amely fehér köveiről kapta nevét, és a terület nyugati részének védelmét szolgálta.  Később az Ajjubidák foglalták el, majd Tell-es-Safi néven (melynek jelentése szintén: 'fehér kő') palesztin faluként létezett egészen 1948-ig. A romok napjainkban is megtekinthetők, a régészeti feltárások pedig továbbra is zajlanak a területen.

Bibliai vonatkozásai

A Biblia Gátot a „filiszteusok Gátjaként” emlegeti, amelyet eredetileg az „anákok” ('óriások') laktak. (Józsué 11:22; 1Krónika 20:6,8; 2Sámuel 21:20,22), majd a későbbiekben az öt filiszteus fejedelemség egyikeként találkozunk vele (Józsué 13:3). Egyike azoknak a városoknak, ahová a Frigyládát vitték, annak fogságba vitele után (1Sámuel 5:8). A filiszteusok elmenekülnek Gátból, miután óriás hősük, Góliát vereséget szenved az izraeli pásztorfiúval, Dáviddal szemben, amikor az egyetlen parittyával leteríti a rettenthetetlen harcost, kivel senki nem mert szembeszállni; majd levágja a fejét annak kardjával (1Sámuel 17:52). Később Dávid Saul király elől Ákishoz, Gát királyához menekül (1Sámuel 21:11), akitől menedéket és a Negev-sivatagbeli Siklágot kapja lakhelyül. Ebből lehet következtetni a Gát által uralt terület déli kiterjedésére is. Amikor Izrael újból megerősődik és egyesül Dávid királysága alatt, Gát városa a filiszteusok fölött aratott győzelmével kapcsolatban jelenik meg (1Krónika 8:13). Ezzel szemben a történet párhuzamos elbeszélésében (2Sámuel 8:1) Gát helyett az enigmatikus Meteg-Amma szerepel. Gát népének leigázása után a gittita Ittai Dávid egyik testőrparancsnokává válik, és fiának, Absolonnak lázadása alatt is hűséges marad hozzá (2Sámuel 15:19–22; 18:2). Ákis egy leszármazottja uralkodik Gát fölött Salamon uralkodásának kezdetén (1Királyok 2:39), ennélfogva a Rehoboám által megerősített Gát nem lehet azonos a filiszteus Gát városával, valószínűbb, hogy Moreset-Gátnak felel meg inkább. Hódító hadjáratában (i.e. 815–814) az arám-damaszkuszi Hazáel egészen Gátig jut el (2Királyok 12:18). Ennek a városnak pusztulására utalhat Ámósz próféta is (6:2). A későbbiekben Gátot Uzziás, júdeai király is elfoglalja (2Krónikák 26:6), és Sargon is említi Gát elfoglalását az Asdód elleni hadjáratával kapcsolatban (i. e. 711). Azonban itt is kétséges, hogy a filiszteus Gátról szólnak-e az utóbbi leírások, vagy az északabbra fekvő Gat-Gittaimról inkább.

Felhasznált irodalom

Avi–Yonah, Michael, „Gath”, in: Encyclopedia Judaica, Volume 7, (Jerusalem: Keter, 1972), p. 395.

Maeir, Aren M., „Excavating Philistine Gath: have we found Goliath’s hometown?”, Biblical Archeology Review, 27,6 (2001), pp. 21–31.

Maeir, Aren M., „Prize Find: Horned Altar from Tell es–Safi Hints at Philistine Origins.”, Biblical Archaeology Review, 1,2 (2012), p. 35.

Orni, Efraim–Gilboa, Shaked, „Gat”, in: Encyclopedia Judaica, Volume 7 (Jerusalem: Keter, 1972), p. 394.

Rainey, Anson F., 1930–2011 „The identification of Philistine Gath: a problem in source analysis for historical geography”, Eretz–Israel, 12 (1975), pp. 63–76.

Schniedewind, William M.  „Gath”, in: Eerdmans dictionary of the Bible, (Grand Rapids, Michigan/ Cambridge UK: William B. Eerdmans Publishing Company, 2000), pp. 484–485.

Schniedewind, William M., „The geopolitical history of Philistine Gath”, Bulletin of the American Schools of Oriental Research (1998), pp. 69–77.

Stinespring, W.S., „Gath”, in: The Interpreters dictionary of the Bible, Volume 2, (Nashville: Abingdon Press, 1991), pp. 355–356.

Külső hivatkozások

Thornton, Stuart: „Tell es–Safi/Gath Excavations”, In.:
http://education.nationalgeographic.com/education/news/case–study–tell–es–safigath–excavations/?ar_a=1 (2014–03–20)

„Árnyalhatják a filiszteusokról kialakult képet”, In.:

http://mult–kor.hu/20110711_arnyalhatjak_a_filiszteusokrol_kialakult_kepet          (2014–03–20)

Kategória: Izrael települései, Ókori közel–keleti városok, Bibliai helyszínek

Kapcsolódó szócikkek: Askelon, Asdód, Gáza, Filiszteusok