Ignotus

Szerző:	Kis Olívia
Korrektor:	Koltai Kornélia
Publikáció dátuma:	2014. május 11.
Projekt státus:	✓ Ellenőrzött lap
Wikipedia oldal:

 Vissza a témalistához

Bevezető

Ignotus Hugó (születési nevén Veigelsberg Hugó, Pest, 1869. november 17. – Budapest, 1949. augusztus 3.) a magyar kritikatörténelem meghatározó alakja, költő, író, újságíró, a Nyugat első húsz évében a folyóirat főszerkesztője. A városi költészet egyik kiemelkedő képviselője.

Ignotus a modern magyar irodalom szervezője: hatalmas szerepe van abban, hogy a Nyugat aranynemzedéke világszínvonalra emeli a magyar irodalmat. L’art pour l’art definiálja művészetét, szemben áll a maradisággal, a haladás híve.

Tartalomjegyzék

1. Élete

2. Költészete

3. Ignotus, az újságíró

4. Ignotus és a Nyugat

5. Kritikái

6. Művei, publicisztikája

7. Jelentősége

1. Élete

Édesapja Veigelsberg Leó, a Pester Lloyd főszerkesztője és vezércikkírója, édesanyja Schönberger Katalin. Ignotus beleszületett abba a német és magyar ajkú, magyar-zsidó, kettős identitású szerepbe, ami az asszimiláns pesti zsidó értelmiséget jellemezte a századforduló környékén. Édesapja az első magyar-zsidó értelmiségi réteghez tartozott.[1] A pesti zsidó értelmiség jelenléte a gazdaságban is jelentős volt. Ignotus egy percig sem feledkezett el származásáról. Az „Ignotus” kezdetben írói álneve volt, 1907-ben törvényesen is fölvette ezt a nevet. A szó latinul ’ismeretlen’-t jelent.[2]

Budapesten végzett jogot, majd újságíró lett. 1891-től A Hét című irodalmi folyóiratnál dolgozott, az újságban már egyetemi éveiben is jelentek meg írásai. 1902-től a Magyar Hírlap munkatársa, s mint riporter, volt Németországban, Törökországban, a Balkánon és az USA-ban is. Nagy nyelvtudásával mindenhol kiismerte magát, külföldi tapasztalatai nagymértékben befolyásolták hazájáról alkotott nézeteit. 1906-ban ő az egyik alapítója a Szerda című folyóiratnak, csakúgy, mint az 1908-ban induló Nyugat című folyóiratnak is, amelynek 1908–1929 között főszerkesztője volt. Elsőnek értette meg Ady Endre eredetiségét (1906) és Babits Mihály értékeit (1908). Lelkesedett  Móricz Zsigmondért, 1915-ben ő fedezte fel Tersánszky Józsi Jenőt. 

1916. április 9-én Budapesten feleségül vette Somló Alice-t (a közéletben Lili), Spitzer Jakab és Abeles Klára leányát, ám házasságuk 1929-ben válással végződött. 1919-ben, a Magyarországi Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált az ellenforradalom és a felelősségre vonás elől, s Ausztriában dolgozott újságíróként. 1926-ban a legelsők egyikeként hívta fel a figyelmet József Attilára. Osvát Ernő halála után (1929) levették nevét a folyóiratról, ezért hosszas és személyes vitát kezdett Babits Mihállyal. 1929. augusztus 27-én Budapesten feleségül vette Berényi Lilit, Berényi Dávid és Krausz Julianna lányát. 1934. április 3-án áttért a római katolikus vallásra, 1938-ban a zsidótörvények miatt Amerikába menekült. 1944-ben az American Academy and the National Institute of Arts and Letters-től irodalmi díjat vett át.[3] 1948-ban nagybetegen jött haza meghalni. A magyar kormány hozta haza és látta el méltányosan. Fia, Ignotus Pál méltó folytatója volt az apja teremtette publicisztikai hagyománynak, a Nyugat őrségváltása után létrehozta az egyik ellen-Nyugatot, a Szép Szó című folyóiratot.[4]

2. Ignotus költészete

Ignotushoz a líra állt a legközelebb, viszont csupán egy maroknyi vers maradt ránk tőle. Másodrendűnek érezte költői tehetségét a Nyugat aranynemzedékének költői-írói mellett.[5] Költőként gyorsan elhallgatott, mindössze két verseskötete jelent meg. Költészete szinte kizárólag szerelmi költészet. Verseinek motívumrendszerében hétköznapi képek dominálnak, hangnemére, látásmódjára a vallomásos jelleg a jellemző.

3. Ignotus, az újságíró

Újságíróként dolgozott  A Hétnél, a Magyar Hírlapnál, a Nyugatnál, a Keleti újságnál, emigrációjában amerikai magyar lapoknak írt (Szabadság, Harc).

Ignotus publicisztikájának állandó eleme a dualista rendszer védelme - kritikai attitűddel. Ignotus kiváló elbeszélő és tudatos mítoszépítész az újságírás területén. I. Ferenc József halála alkalmából írt cikkében az elhunyt uralkodót felmagasztalja, véleménye szerint Magyarországnak Mátyás király óta nem volt nemzetibb királya Ferenc Józsefnél.[6]

Az utolsó békeévben prófétai erővel ír politikai cikkeket a Nyugatba, prófétaként a népért könyörög, elemzi az ország kétségbeejtő helyzetét, ostoroz és aggódik hazája sorsa miatt. Háborús írásaiban, vízióiban előre látja a megcsonkított Magyarországot, és az ország keletre tolódását.[7]

Ignotust ifjabb Andrássy Gyula miniszterelnökhöz baráti és familiáris kapcsolatok fűzték. A Monarchia „közös” miniszterének elgondolásai Ignotus publicisztikái során jutottak el az emberekhez. Formába öntötte baráti beszélgetéseiket, így az ő véleménye is megjelent a cikkekben. Ignotus azonban soha nem azonosult teljesen Andrássy nézeteivel. Mindemellett Tisza Istvánnal egyáltalán nem volt képes a közös munkára.[8]

4. Ignotus és a Nyugat

A Szerda hetilap méltó utódja a Nyugat, Ignotus mindig is alkalmas volt a folyóirat-teremtésre. Megnyerte a tervnek Hatvany Lajost, a nagy műveltségű, irodalomtörténésznek tanuló bárófiút, valamint Osvát Ernőt, a kor legnagyobb szerkesztőegyéniségét.

A Nyugat első száma Ignotus program- és vezércikkével jelent meg 1908 január elején. Ebben a nagy vihart kavaró írásában a kelet és nyugat ellentétéről és kapcsolatáról, kis népek dilemmájáról fogalmazza meg érzéseit. „A nap s az emberiség s a történelem keletről nyugatra tart. Kelet népének is ez az útja, s ha járja: azon nap alatt jár, annak az emberiségnek felese, annak a történelemnek alakítója, mint a legnagyobb nemzetek. (...) S így van megírva, hogy égen és földön, tudásban, szépségben és munkában mindenütt honfoglaló legyen kelet népe.”[9]

Ignotus jelentőségét jól mutatja az alábbi, Fenyő Miksától származó idézet: „Ha a Nyugat nem lett volna Nyugat Ady nélkül, aligha lett volna Ignotus nélkül.”[10]

1908-18 és 1919-28 között ő a Nyugat legfontosabb ideológiateremtője. Ignotus munkásságának a vezérfonala a gondolatszabadság, ami miatt sokak nemzetietlenséggel és magyartalansággal vádolták.[11]

5. Ignotus kritikái

L’art pour l’art meghatározza művészetét, szemben áll a maradisággal, a haladás híve. Éles kritikai karddal áll ki a nyugatos írók és költők mellett, és harcol a maradiság ellen. Nála a mérce az esztétikai teljesítmény, a művészi tökély. Szerinte Ady a mérce, mindent hozzá kell mérni.[12] Ady Endre kortársa és irodalmi „ellenfele”, Szabolcska Mihály verseivel kapcsolatos kritikáiban valóban a népiesség, az elmaradottság ellen szólal fel. Kifejti, hogy a népiesség nagy érték, de a haladás felé kell tekinteni.[13]

Ignotus színházi kritikákat is írt, kritikáiból fontos információkat kaphatunk a közönségről is. Ő volt az első, aki név szerint említette a rendezőket. Gondosan és művészien megszerkesztett politikai témájú kritikáiban harcol a nemesi reakció ellen, de nem lép túl a polgári liberalizmuson.[14]

6. Művei, publicisztikája

• 1891 - A Slemil keservei (verses regény)
• 1895 - Vallomások (tanulmányok)
• 1902 - Változatok G-húron (novelláskötet)
• 1902,1906,1908 - A Hét szakácskönyve (szakácskönyv)
• 1906 - Olvasás közben (széppróza-, esszé- és aforizmagyűjtemény)
• 1909 - Feljegyzések (novelláskötet)
• 1910 - Kísérletek (politikai témájú esszégyűjtemény)
• 1912 - Színházi dolgok (kritikagyűjtemény)
• 1916 - Egy év történelem (politikai témájú esszégyűjtemény)
• 1918 - Ignotus verseiből (verseskötet)
• 1918 - Ignotus novelláiból (novelláskötet)

7. Ignotus jelentősége

Ignotus a magyar kritikatörténelem legnagyobb alakja, irodalomszervezésének hatása aligha mérhető fel. Az utókor gyorsan megfeledkezett róla, holott majd’ három évtizeden át a modern magyar irodalom harcos kritikusa volt. Megalapozta az impresszionistának nevezett, élményközpontú, intuitív kritikaírást, mely a teljes művészi és befogadói szabadságot hirdeti. Szomorú végkifejlet, hogy gazdag publicisztikájának nincs recenziója és életrajzot sem írtak róla.[15]

Ignotus-bibliográfia

Primer források:

Ignotus, A Nyugat útja (s.n., 1930)

Ignotus, Ignotus válogatott írásai (Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 1969)

Ignotus,Versek (s.n., 1895)

Szakirodalom:

Ady Endre, „Ignotus háborús könyve”, Nyugat, 10. évf. 3. sz. (1917)

Babits Mihály, „Ignotusról”, Nyugat, 17. évf. 23. sz. (1924)

Fenyő Miksa, Följegyzések a „Nyugat” folyóiratról és környékéről (Niagara Falls/Ont.: Pátria, 1960)

Firta Gábor, „Modernitás és modernizáció: tanulmányok a modern magyar próza és kritikai gondolkodás témaköréből” (Szombathely: Savaria Univ. Press, 2011), 87-90. old.

Kőbányai János, A magyar zsidó irodalom története (Budapest: Múlt és Jövő, 2012)

Kőbányai János, „A Monarchia köldökzsinórján: a magyar zsidó értelmiség viszonya a Monarchiához - Ignotus publicisztikája a Nyugatban„, Múlt és Jövő, 22. évf. 4. sz. (2012) , 45-72. old.

Komlós Aladár, Bevezetés a magyar-zsidó irodalomba (Budapest - Jeruzsálem: Múlt és Jövő, 2009), 234-249. old.

Komlós Aladár, „Ignotus, a kritikus”, Kortárs, 9. évf. 1. sz. (1965), 128-134. old.

Schöpflin Aladár, „Ignotus sorsa”, Nyugat, 17. évf. 23. sz. (1924)

Szilágyi V. Ferenc A magyar irodalom arcképcsarnoka (Budapest: Anno K.,2008) 72. old.

Hegedűs Géza, A magyar irodalom arcképcsarnoka http://www.mek.oszk.hu/01100/01149/html/ignotus.htm  2014.03.29.

Kapcsolódó szócikkek:

- Nyugat

- A Hét

- Ady Endre

- Babits Mihály

- Osvát Ernő

- Hatvany Lajos

- Ignotus Pál