Simon Judit (ballada)

Szerző:	Szitási Janka
Korrektor:	Koltai Kornélia
Utolsó módosítás:	2014. május 7.
Projekt státus:	✓ Ellenőrzött lap
Wikipedia oldal:

 Vissza a témalistához

„Ballada a csókgyilkos anyáról.”[1] Kiss József életének, irodalmi pályafutásának meghatározó alkotása, mely 1875-ben látott napvilágot.[2]

Tartalomjegyzék

Keletkezés
Történet
Szereplők
Népiesség
Érdekességek 
Kapcsolódó szócikkek 
Források 

Keletkezés

Az élettől az irodalomig

1871-ben, egy üdülés alkalmával, Kiss József összeismerkedik egy házaspárral. Rövid időn belül bizalmas kapcsolatba kerülnek egymással. Beszélgetéseik során a feleség beavatja a költőt házas életük megpróbáltatásaiba: Férje sokat utazott, volt, hogy hónapokig nem látogatott haza. A folytonos távollét bizalmatlanná, féltékennyé tette az asszonyt, ezért minden utazás előtt megeskette férjét JHVH-ra, „hogy idegen asszonyt nem csókol soha.”[3] Az eskü a gyermektelen házasélet tartósságának, boldogságának záloga lett, bizonyosság és megnyugvás a nő számára.

Felhasznált motívumok: a feleség féltékenysége, a hűségeskü – csók-eskü – a csók ereje, a gyermektelenség, a férj betegsége.[4]

A ballada sikertörténete

Kiss József az 1875-ös esztendőben Budapestre költözik, ahol a Nemzeti Hírlap szerkesztőségében kap újságírói állást. A húsvéti szám irodalmi mellékletéhez a lap szerkesztője, Toldy István gyűjt anyagot. Valaki figyelmezteti, hogy van Kiss Józsefnek egy elég jóra sikeredett balladája, amit fűnek-fának kínál, de senki sem veszi. Elkéri a kéziratot és megmutatja apjának, Toldy Ferencnek, aki azonnal felismeri benne a lappangó lehetőséget. Toldy Ferenc jóvoltából a ballada eljutott a Kisfaludy-Társaság ülésére, ahol felolvasásra került, két újság is közölte, később még huszonkétszer szerepelt a lapok hasábjain. Az első két kiadás alkalmával, a költő nagy bánatára, egy sajtóhiba következtében a „Lakzinak beillő keresztelőt csapnak” „keresztelő”-je helyett az értelmetlen, a szövegösszefüggésbe nem illeszkedő „lakodalom” szóval „Lakzinak beillő lakodalmat csapnak”-változatot közöltek. [5]

A ballada itt olvasható.

Történet

A ballada felütéséből kiderül, hogy Simon családnál minden évben csecsemőt temetnek. Filmszakadás. A következő képben már Simon Juditot látjuk, ahogy ébredezik szunnyadó lelkiismerete. Engesztelni akarja az égieket, ezért levágja kincs-arany haját. Rövid időn belül ráeszmél, hogy ennél nagyobb áldozatra lesz szükség. Titokban a szent pap elé siet és kétségbeesetten kérdi tőle, hogy nevelhet-e még életében egyáltalán gyereket.

A szent pap szembesíti Juditot múltbéli tettével, amit a szükség és fiatalság jegye alatt, a megszégyenítéstől tartva cselekedett: első gyermeke életének bizony önnön kezével vetett véget.

Judit mentegetőzik, magyarázza tettét. A pap megoldáson töpreng. Az ítélet és a fogadás, melyet Juditnak ki kell állnia ahhoz, hogy életben maradjon gyermeke, a következő: mivel ajkán viseli a gyilkosság bűnét, a feloldozás/megváltás csak az anyai csók nemlétével/kiiktatásával következhet be. A tiltás a születendő gyermek násznapjáig érvényes.

A Simon család boldogan éldegél mindaddig, amíg gyermekük lázas beteg nem lesz. A gyerek kérleli anyját, hogy tüzes, lázas betegségét csókkal enyhítse, gyógyítsa.

Judit keserves kínok közepette, de megtartja fogadalmát, nem csókolja meg lányát. A férj ebből csak annyit lát, hogy felesége kegyetlen, érzéketlen gyermekük iránt. Felmérged és elűzi Juditot otthonából. Judit földönfutóvá lesz.

A ballada utolsó képkockája a násznap. Nagy az öröm, a vígasság. Simon zsidóék lányát elveszi a Náthán. A násznép között egy asszony, egy koldus tör magának utat előre, hogy csókjával üdvözölje a menyasszonyt. (A szöveg itt el van rejtve. Megtekintés: az eszköztár Minden látszik gombjára kattintva. Aki nem hiszi, járjon utána.)

A tragédia betetőzik – ez Simon Judit életének utolsó csókja, melyre az életét tette fel, az életet adta hozományul.

Szereplők

Simon Judit

A szent pap

Simon Judit lánya

Simon Judit férje

Násznép

Népiesség

Kiss József pályafutását balladával kezdte és később is a ballada műfajában ért el jelentős sikereket. Arany János költészetének egyik legtehetségesebb epigonjaként tartják számon. Ebből következik, hogy irodalmi munkásságának jellemző sajátossága a népies-nemzeti vonás, ugyanakkor új tárggyal gazdagítja és frissíti a kiegyezés utáni magyar irodalom kincsestárát – a zsidó tematikával.[6] Kiss József jelentősége a magyar irodalomban és a magyar-zsidó irodalomban azonban nem az Arany-jellegben mérhető. Nem érte be a népies-nemzeti iránnyal, nyitott az európai irodalmi áramlatok irányába is, egyfajta kozmopolita álláspontot képviselve. A Hét című szépirodalmi lap alapító szerkesztőjeként egy új alternatívát nyújtott a magyar irodalmi fejlődésnek, mely a ’70-es, ’80-as években zátonyra futni látszott. Az ő éltető jelenléte alatt – A Hét szerkesztőségében – növekedik fel az a nemzedék, amely a Nyugat megalapításával világirodalmi színvonalra emeli a magyar irodalmat.[7] Magyar-zsidó vonatkozásban Komlós Aladár Kiss Józsefet tekintette „az első művészi értékeket is felmutató írónak”,[8] a kettős kötődés jegyében teljes egészében magyarnak és teljes egészében zsidónak.[9]

Érdekességek

A balladát 1915-ben, Mérei Adolf rendezésében, Cs. Aczél Ilona és Somlay Artúr főszereplésében vászonra vitték – némafilmet készítettek belőle.[10]

Kapcsolódó szócikkek

Kiss József, Nemzeti Hírlap, Toldy István, Toldy Ferenc, Kisfaludy-Társaság, Arany János, A Hét, Nyugat

Források

Primer források

Ferenczy Károly et al., Illusztrációk, Kiss József költeményei (Budapest: Révai Testvérek, 1897)

Hegedős Mária, szerk., Kiss József összegyűjtött versei (Budapest: Argumentum, 2001)

Kiss József, „Meg tudnék halni: válogatott versek”, Magyar Elektronikus Könyvtár – http://mek.oszk.hu/01900/01929/01929.htm#1 (lekérés ideje: 2014.4.26.)

Szakirodalom

Glatz Károly, Kiss József (Budapest: Politzer Zsigmond és Fia, 1904)

Komlós Aladár, „Kiss József emlékezete, vagy: A zsidó költő és a dicsőség”, in: Kőbányai János, szerk., Bevezetés a magyar-zsidó irodalomba (Budapest–Jeruzsálem: Múlt és Jövő, 2009), pp. 188–202.

Rubinyi Mózes, Kiss József (Budapest: Népszerű zsidó könyvtár, 1923)

Rubinyi Mózes, Kiss József élete és munkássága (Budapest: Singer-Wolfner, 1926)

„Simon Judit”, Magyar Nemzeti Filmarchívum
– http://www.filmobserver.hu/filmintezet/search.php?id=65000221 (lekérés ideje: 2014.4.30.)

Szilágyi M. – Vaderna G., „Az irodalom rendi intézményrendszerétől a polgári intézményekig (kb.1830-tól kb. 1905-ig)”, in: Gintli Tibor, szerk., Magyar irodalom (Budapest: Akadémiai Kiadó, 2010), pp. 470–479.

Török Petra, „A zsidó irodalom értelmezésének fordulópontjai a magyar zsidó sajtóban 1880–1944 között”, in: Török Petra, szerk., A határ és a határolt (Budapest: Az Országos Rabbiképző Intézet Yahalom Zsidó Művelődéstörténeti Kutatócsoportja, 1997)